Elmaradtam egy Gubával

El ám, bizony, nem is kicsit. Azóta már túl vagyunk sok mindenen, próbálom bepótolni, ha már a nagy melegben nem lehet mást tenni, mint jeges vízzel, ventilátorral és kutyákkal a gép előtt ülni.

Nézzétek el nekem, már nem igazán emlékszem a dolgok sorrendbeliségére.

Egy áprilisbeli csütörtöki napon megindultunk az iskola felé, ahol már vártak a többiek, majd egyszer csak begördült a kisbusz mellé igazgató asszonyunk is, aki köszönés nélkül egyből számon kérte, hogy "Hát a kutya mit keres itt?!" Hozzátartozik, hogy amint meglátták a többiek az autóját, egyből beálltak mellém szorosan, Arcust pedig hátra küldték, mert úgy is be fog szólni a kutya miatt. Így is lett. Lazán közöltem vele, hogy ő is jön a tanulmányi versenyre, mire váll húzogatva elviharzott az irodába, ahonnan alig 10 perc múlva már úgy jöttek ki a tanáraink, hogy ki van akadva a hölgy Arcus miatt, mert hogy minek kutya oda.

 Lassacskán azért megindultunk, szokás szerint nem időben és nem volt elég a két és fél óra az útra, na meg megint mi értünk oda utoljára. Pont csak elfoglaltuk a szobát és már zavartak is le minket a programra, ahova vihettem Arcit, hiába volt tiltva a kutya a helyszíneken. Kivittek minket busszal a Deseda partra, majd a Fekete István Látogatóközpontba, innen pedig hajókázhattunk egy picikét a tavon. Persze kihasználtuk, Cica a hullámokat nézte és meg akarta őket ölni minden áron. A hajós úr nagyon kedves volt, végig velünk beszélgetett, a többi diák pedig azon röhögött, hogy miért Cicázom a láthatóan elég kutyaformájú állatomat... Ezt senki sem fogja megérteni, aki nem él együtt vele ;P

A lovarda éttermébe is bejöhetett, pedig attól féltem, hogy oda nem fogják beengedni. Erre mondták a többiek, hogy akkor ő segítőkutya és kész, de hála égnek nem kellett hazudnunk, minden további nélkül beengedték az addigra fáradt kutyát, aki csak feküdt az asztal lábánál és néha az orra megmozdult a rántott sajt és palacsinta illatára.

Másnap reggeli, ott is hiperszuper ügyes volt a gyerek, összefutottunk Mártival, a golditenyésztő-DDversenyző-felkészítőtanár ismerősünkkel, vele beszélgettünk egyet, amit nagyon élveztem.
Maga az előadások rendben lementek, Arcus a boxában végig szunyált, majd előttünk pár versenyzővel elővettem és kicsit felébresztettem. Találta magának egy csini magyar agár csajszit is, vele remélhetőleg ősszel fogunk még találkozni. Előadás alatt végig mellettem ült, mikor kellett, akkor nagyot alakított, rendesen apportozott, csinálta a feladatot, szóval kalapot emelek, mert nem volt könnyű dolga. Hihetetlenül elfáradt aznap is, eredményhirdetés alatt végig aludt, úgy kellett felébreszteni, mikor menni kellett...

...mivel idén is sikerült egy különdíjat bezsebelni. 

A kar dékánja még jópofiskodott is Arcival. A nyereményünkkel nem nagyon tudunk mit kezdeni, egy elég furcsa szabású sporttáska... egy kisebb méretű kutyának utazáshoz pont jó lenne amúgy merevítővel felszerelve :D Ha már kutyás témánál tartunk ugyebár... ;)

Jövőre már csak nézőként lehetek itt, viszont már befenyített volt osztályfőnököm, hogy menjünk, mert ha nem, akkor megtalál!